katolikus nevelés, keresztény nevelés: az a folyamat, melynek során a vízből és Szentlélekből újjászületett új teremtményt elvezetik az emberi személy érettségére, s megismerés és megélés útján az üdvösség misztériumában való életre (GE 1-2; 217.k.). - A kat. szülőknek kötelessége és joga, hogy gyermekeik ~éről gondoskodjanak és ehhez az adottságoknak megfelelően a kellő eszközöket is megválasszák (793.k., 797.k.; DH 5), hiszen elsősorban ők a felelősek a gyermek neveléséért. Ennek a szülői jognak és kötelességnek egyik forrása éppen az, hogy a megkeresztelt embernek joga van a ker. neveléshez, hogy így eleget tudjon tenni az evang. szerinti életre szóló hivatásának (217.k.). Magának az Egyh-nak is feladata a nevelés. Különösen a lelkipásztoroknak kötelessége, hogy a gyermekeket hozzásegítsék a ~hez (794.k.). Ebben a nevelői tevékenységben az ember termfölötti hivatásán kívül figyelemmel kell lenni a földi társad. javának előmozdítására is. Törekedni kell a fiatalok fiz., erkölcsi, szellemi képességeinek, felősségérzetének harmonikus kibontakoztatására s felkészítésükre a társad. életben való tevékeny, szabadságukat helyesen fölhasználó részvételre (795.k.). Főbb intézményei a →hitoktatás, →katolikus iskolák, →katolikus egyetemek. E.P.-**

CCEO 1990:627-30; 1439. - Erdő 1991:322. - PM V:65.